Percre pontosan
A kis kerti vendégeim is jól vannak. Jönnek szépen percre pontosan. Sajnos az idén Kishavert csak egyszer láttam. Akkor jó bőrben volt. Novemberben már olyan duci volt alig fért át a kapu alatt. Mivel ő az elsők közt volt akiket megvendégeltem, 2012 óta járt hozzám a szomszédból, remélem nem aludt el végleg. Még mindig kiállok a kapuba és várom, hogy a fal mellett döcögjön a kajáért.
Olyan jó látni, hogy a kis csenevész, lóg a tüskés kabátom rajtam aprócska kis sünikből szép nagy, kerek, feszül a tüskés kabátom sünik lesznek. Nap mint nap látom hogy nőnek gömbölyödnek. Jó tudni, hogy számítanak rám és várják, hogy jöjjek, hozzam a kaját és a friss vizet. Kicsit dumcsizunk, azaz én dumcsizok, ők többnyire nyomják be a kaját. Néha felnéznek a tányérból, makognak kicsit, vagy tüsszentenek, aztán telepocival továbbmennek az útjukon. Szerintem még összeszednek egy kis tücsköt bogarat, aztán keresnek egy jó kis alvóhelyet és szundiznak a következő találkozásig.